Érmelléki kerékpáros honismereti és gasztrotúrán vettek részt az EKÉ-sek - Képgaléria

Immár EKE tagként első kirándulásunk az Érmelléki kerékpáros túra volt. Több résztvevő már az előző nap „bemelegített rá”, amikor is sikeresen részt vett egy helyi kerékpárversenyen, azonban a túrán nem csak a profik, de az amatőrebbek is lelkesedéssel tekertek. A kirándulás sikerét az is előrevetítette, hogy többen már tavaly is megtették ugyanezt az útvonalat, mégis ismét szívesen vágtak neki.

Kora reggel a többséggel a szatmári vasútállomáson találkoztunk, ahonnan vonattal, kerékpárjainkkal együtt indultunk el Érmihályfalvára. Az út jó lehetőséget adott arra, hogy egymásra és a túrára hangolódjunk, s a kártya, szalonna, pálinka is előkerült a hátizsákokból. Nagykárolyban csatlakoztak még hozzánk, valamint Érmihályfalvára érkezve is bővült a csapat, a legfiatalabb óvodás résztvevők szüleikkel, autóval vettek részt.

Az érmihályfalvi állomásra érkezés után egy pékségnél és kávézónál energiát gyűjtve indultunk el immár biciklikkel az első megállónkhoz, Értarcsa végére, ahol az idegenvezetőnkkel, Kéri Gáspárral találkoztunk. Első körben mesélt a környező régi lápos területekről, majd folytattuk utunkat a Gálospetriben levő tájmúzeumba. Itt megtudhattuk tőle, hogy mi is az a kúria, valamint az éppen felújítás alatt levő régi kúriát bemutatva érezhettük részéről a hagyományok, régi értékek iránti tiszteletet, azok igazi megbecsülését. Ugyanitt volt lehetőségünk egy régi kályhákból és vasalókból álló kiállítást is megtekinteni. Az út túloldalán egy hagyományokat ugyancsak előtérbe helyező házat nézhettünk meg, ahol a régi tárgyak, nádtetők mellett különös hangulatot teremtett a régi lemezjátszón megszólaló zene. Az olykor meglepően praktikus régi szerszámok sorát a kinti csűrben levő, főként gazdálkodáshoz használt nagyobb, többnyire fából készült gépek bővítették.

Utunk innen áthaladva az Ér folyón, földúton és aszfalton vezetett Ottományba, ahol egy kiállítóházként működő kúriát nézhettünk meg. Régi bútorok, régi papi palástok, képek, apró tárgyak vettek körül, amik az idegenvezető segítségével mind egy-egy történetet meséltek el. A kúria mellett egy különleges, végtelen pincét is megtekinthettünk, ami régen egy forrás elvezetésére szolgált és ami különösen izgalmas volt a fokozatos beszűkülésének köszönhetően.

Körül-belül 8 km biciklizés után Ottományból Szalacsra érkeztünk, ahol egy tájházat és több borospincét is megnézhettünk. A borospincék egyik érdekessége volt, hogy mindeniknek az ajtaja más típusú zárral rendelkezett, olykor fifikás megoldások biztosították, hogy idegenek ne tudjanak kéretlenül bekukucskálni. A kis tájháznak nem csak a zárja volt különleges, de a hozzá és benne lévő tárgyakhoz tartozó történetek is különös hangulatot teremtettek.

Kirándulásunkat az itteni egyik pincében levő terített asztal koronázta, ahol az idegenvezetőnk friss szőlővel, cseresznyepálinka és diólikőr, fehér és vörös bor kóstolással, valamint friss, még meleg lapótyákkal vendégelt meg. A túra minden bizonnyal legemlékezetesebb pillanata a pálinkával mosott szőlő volt, ami megadta az hazaút alaphangulatát és amit biztosan még sokáig emlegetni fogunk.

Miután kellőképpen feltöltődtünk, elindultunk hazafelé. A csapat bátrabbik fele biciklivel, akinek pedig sietősebb volt, az az Érkörtvélyesi vasútállomásra, hogy még épp elérje a vonatot. Az út során egy utolsó látványosság a Szalacs határában levő négylyukú híd volt, majd az állomás előtt egy kis frissítő és kávé után elindultunk hazafelé.

Az élménydús túra nagy eséllyel immár hagyomány lesz és a jövőben is megszervezésre kerül, valamint bízunk benne, hogy Kéri Gáspár idegenvezető segítségével lehetőségünk lesz újabb környező tájak történeteit is megismerni.